Quantcast
Channel: CHILI & VANILIA
Viewing all 320 articles
Browse latest View live

Citromos-sáfrányos serbet - Baku I.

$
0
0


Elkészült a képen látható citromos-sáfrányos szörp (serbet), vacsorára xengel (a két “e” betű hivatalosan fordítva írva) lesz (részletek hamarosan) – azt hiszem, ez is ékes bizonyítéka, hogy igencsak megihletett az azeri gasztronómia. Néhány napot a héten Bakuban töltöttem, - felszálltam a Wizzair induló Budapest-Baku közvetlen járatára, hogy három óra elteltével egy számomra távoli és izgalmas kultúrát és konyhaművészetet fedezzek fel. A kíváncsiságnak volt némi előzménye, az asszisztensem, Szuzi családja ugyanis azeri (velük készítettem az Így főzünk mi interjúkötet azeri fejezetét), már többször volt alkalmam kóstolni a főztjüket, ami lenyűgözött.


Azerbajdzsánról, és Bakuról valószínűleg az emberek 90%-nak a volt Szovjetúnió jut eszébe, pedig ha valamihez, hát ahhoz nem sok köze van az azeri konyhának. Török, perzsa és nomád gyökerekre épül, és rendkívül változatos. Én persze úgy utaztam, hogy pontos listám volt, hogy mi mindent szeretnék megkóstolni – ha az ember nem rendelkezik megfelelő információval, akkor könnyen a felszínen ragad, és ebből a változatos konyhából is mondjuk csak a kebabokat látja meg (amelyek, nem mellesleg, elég rendben vannak.)

Készül részletes beszámoló, megpróbálom strukturálni az élményeket, addig is kedvcsinálónak egy “citromos-sáfrányos serbet” recept, amely valójában egy különleges szörp. Utolsó bakui ebédünket a kiváló Sumakh étteremben töltöttük, ahol kétféle serbettel kínáltak meg: lila bazsalikomból készülttel, és citromossal. A képen a lila bazsalikomos. (Fotó: Gács Tamás)


A citromosat imádtam, különösen az átható, illatos sáfrány utózöngéje miatt. A szörpök persze rettenetesen édesek voltak, és szívem szerint ott is jó sok, jéghideg szénsavas ásványvízzel öntöttem volna fel, ezt most itthon meg is tettem. A sáfrány drága mulatság, de keveset kell belőle használni. (ehhez a mennyiséghez, ami 4 liter üdítőt eredményez, összesen egy mini tasak porított sáfrányt használtam /125mg – talán a Culiarisban láttam ilyet, ezzel könnyú dolgozni.) Ezután pedig jön majd a többi élménybeszámoló és recept is, na meg persze étteremajánlók, hátha valaki kedvet kap!

Citromos-sáfrányos serbet
Hozzávalók (4 liter kész üdítőhöz)

2dl citrom (4-5 citrom leve)
5dkg méz
10dkg cukor
5dl víz
1 tasak porított sáfrány (125mg)

Egy lábasba öntjük az összes hozzávalót a sáfrányon kívül, összeforraljuk. Amikor forró, hozzáadjuk a sáfrányt is, majd kb. tíz percig főzzük. Teljesen lehűtjük, majd átszűrjük, eltávolítjuk a citrom rostjait, és üvegbe töltjük. 1:3 arányban hígítjuk ásványvízzel, jégkockával és citromkarikával kínáljuk. (A pöttyös szívószál az Oltári Bazár-ból van).


Köszönjük szépen a Wizzair-nek, hogy kirepítettek, a Four Seasons Bakués a Kempinski Hotel Badamdar szállodáknak pedig a nagyvonalúságukat, hogy extra körülmények között lakhattunk.

Hanni napja - Jótékonysági teraszbuli, paella&sabih

$
0
0


Az egzotikus bakui gasztrotúra élménybeszámolója előtt egy kicsit vissza a valóságba, és Budapestre. Kedvenc “házi kávézómmal” , a Sarki Fűszeresselösszefogva, most szombaton, azaz 2013. június 29-én, reggel 10h-17hóráig jótékonysági teraszbulit tartunk egy édes kislány, Hanni javára, amelyen nagyon sok szeretettel várunk benneteket! Lesz étel, ital, jó hangulat, a bevételből pedig Hanni műtétjéhez szeretnénk minél többet összegyűjteni (részletek alább).

A menü: Nemesvölgyi Attilával, a Sarki Fűszeres vezetőjével közösen fogunk főzni a teraszon, ő egy fenomenális paellát, én pedig az alábbi képen látható “szendvicset”. Grillezett padlizsánnal, főtt tojással, citromos tahiniszósszal, salátával és chilis, csípős-édes mangóchutney-val. Az a neve, hogy sabih, és az iraki bevándorlók  honosították meg Izraelben, ahol ma népszerű utcai étel. (A fotó kedvéért látható a “töltelék”, nem pont így fog kinézni, ugyanis minden egy pitába lesz töltve). Gyertek, kóstoljátok!


Az alapinformációk:

Mikor: Szombat, június 29., 10.00-kb. 17.00 óráig

Hol: Sarki Fűszeres, Pozsonyi út 53-55.


Program: 10.00 órától evés, ivás, bandázás, 16.00 órakor záróprogramként egy nagyszabású árverés, amelyen számos értékes és nagyvonalú felajánlásra lehet licitálni (Vágó Réka táskatervezés, Mandala Spa wellness program, a teljes vizilabdaválogatott által aláírt labda, stb.)

Mi más: a program részeként egész nap gasztrofogadóórát tartok, ahol szimbolikus összegért bármit kérdezhettek tőlem – receptet, főzési tippet, étteremajánlót, kulináris ajándék-ötletet, amit csak akartok. Természetesen ez az összeg is Hanni javára megy.



Szabó Hannisúlyos szívfejlődési rendellenességgel született. A bal kezén hiányzik a hüvelykujja, a jobb kezén pedig kicsi vékony hüvelykujjacska van, ám csont nincs benne, ezek számos hétköznapi tevékenységben nehézséget okoznak neki. Hanni jövőre iskolás lesz, és a műtéttel, illetve az követő féléves fizikoterápiával segíteni lehet azon, hogy például könnyebben tudjon majd írni.A kéz problémára van megoldás, Bécsben van ugyanis egy specialista, aki el tudja végezni azt a műtétet, aminek köszönhetően Hanni képes lesz majd fogni. Mindezeket persze ő, illetve szülei sokkal jobban és szakértőbben tudják elmondani:


Az operáció 10.500 Euro-ba kerül, ehhezpróbálunk meg minél többet összegyűjteni a jótékonysági napon.

Ha esetleg valaki jönni nem tud, de van rá lehetősége, és szívesen segítene, közvetlenül Hanniék felé is megteheti:

FHB bank, 18100002-00132795-11010015 (Szabó Krisztián édesapa)
Swift kód: FHKB HU HB

Sok szeretettel várunk Benneteket a Sarki Fűszeresnél szombaton!


Bubeleh - elzászi mazsolás maceszpalacsinta

$
0
0


Nem mondhatnám, hogy éppen a “pászkaszeszon” közepén lennénk, az alább ajánlott maceszpalacsinta azonban szezonon kívül is nagyszerű, ráadásul roppant jól passzolnak hozzá az évszak aktuális gyümölcsei, úgymint meggy, málna és társai. A pászka kovásztalan kenyér, amit a zsidó hagyományok szerint Pészachkor, ünnepi kenyérként fogyasztanak. Elkészítésének aranyszabálya, hogy a szárazon tartott liszt és a víz nem érintkezhetnek egymással tizennyolc percnél tovább, ha az összekeveréstől a sütésig hosszabb idő telne el, akkor már megindulna az erjedési, kovászosodási folyamat. Pászkát nemigen készít senki házilag, a kamrában viszont érdemes mindig tartani, ugyanis kitűnű fogásokat és csemegéket lehet belőle kreálni. 


A maceszgombócon túl is van ám élet! Macesztorta, maceszgolyó (de jól néz ki!) Itthon is ismert a maceszos lasagna, vagy az amerikai gasztromédiában igen divatos, csokoládéval bevont, (sós) karamellás pászka. Az egyik legizgalmasabb forrás és ihletadó azonban a mediterrán és a zsidó konyha nagyasszonyának, Claudia Roden-nek a lenyűgöző kötete, a The Book of Jewish Food. A pászkafánk – maceszliszttel készülő fánk (friteches-sfereet-beignets de paques) például észak-afrikai származású –főleg Tunéziában és Algériában elterjedt-, és mézes sziruppal van átitatva. Hasonló rokona az alábbi palacsinta is, amely az elzászi zsidó konyha öröksége. De találunk a kötetben például sós maceszpitét is, fűszeres bárányhússal, pirított fenyőmaggal töltve, vagy ugyanezt spenóttal, túróval –utóbbi az Oszmán Birodalom spanyol-zsidó gasztronómiájának izgalmas hagyatéka.  

Bubeleh – elzászi mazsolás maceszpalacsinta
Hozzávalók ( 8 darab)

2 tojás
8 dkg maceszdara (vagy finomra darált pászkalap)
1,4 dl víz
csipet só
2 evőkanál nádcukor
csipet fahéj
2 evőkanál durvára vágott dió
4 evőkanál mazsola
sütéshez olaj
tálaláshoz: mézes tejföl, gyümölcsök

Felverjük a tojást, és hozzáadjuk a maceszdarát (ha nem kapunk, sima pászkalapot robotgépben daráljunk teljesen finomra). Hozzáöntünk annyi vizet, hogy palacsintatésztánál valamivel sűrűbb masszát kapjunk. Hozzáadjuk a sót, cukrot, fahéjat, mandulát és a beáztatott mazsolát, összekeverjük. Tíz percig állni hagyjuk, hogy a pászkaliszt kissé megszívja magát. Serpenyőben olajat forrósítunk, majd olajba mártott kanállal beleszaggatjuk a palacsintákat. (Ebből a mennyiségből vagy 8 darab 10 centiméter átmérőjű palacsinta, vagy 4 nagy lesz.) Mindkét oldalon arany színűre sütjük. Hideg mézes tejföllel és szezonális gyümölcsökkel, esetleg vaníliafagylalttal, vaníliasodóval, lekvárral, vagy tejszínhabbal tálaljuk. (A tányér a szuper Oltári Bazár-ból van)

Köszönjük!

$
0
0

Szombaton tartottuk a Szabó Hanni javára szervezett jótékonysági teraszbulit a Sarki Fűszeresben. Mindenek előtt, nagy örömmel tudatom, hogy az akció sikeres volt, és úgy tűnik, a sok-sok segítőkész embernek - Nektek, Önöknek- köszönhetően, már nemcsak Hanni műtétjének időpontja, hanem annak fedezete is megvan! Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki eljött, adakozott, vagy bármilyen más módon segített abban, hogy ez megvalósulhatott.

Én a magam részéről ezzel a könnyű, vega fogással járultam hozzá a naphoz, a neve sabih, eredetileg pitába töltik, nálam végül saláta lett. Nemesvölgyi Attila paella-jának óriási sikere volt, a nap folyamán Attila kitartóan gyártotta az újabb és újabb friss adagokat. Raj Ráchel (torta.hu, Kabbalah Cukrászda) pedig csodás almás rétessel járult hozzá a naphoz, amit csak úgy kapkodtak a vásárlók Köszönet!


Ezúton szeretném kifejezni hálás köszönetemet azoknak, akik nagyvonalúan és segítőkészen hozzájárultak ahhoz, hogy ezzel az étellel én is csatlakozni tudtam ehhez a csodás naphoz:

ALDI - amely ingyen a rendelkezésemre bocsájtotta az alapanyagokat, hogy így is maximalizálni tudjuk a Hanni javára gyűjtött bevételt. Nagyon köszönöm!

Davide Deligio, Da Mario étterem - az egyik kedvenc olasz éttermem a pitasütést vállalta be, ők így segítettek, grazie mille!

Balzac 35 étterem - az Újlipótváros egyik leghangulatosabban kialakított étterme minden alapanyagot előkészített nekem, szeleteltek, negyedeltek, padlizsánt sötöttek, köszönöm szépen!

Szuzi, Nóri, Dóri - Lányok, köszönöm szépen, hogy egész nap ott voltatok velem, kedvesen tálaltatok, és bírtátok a gyűrődést.

Rengetegen segítették a kezdeményezést, mindenki, ahogy csak tudott. Nemesvölgyi Attila, a Sarki Fűszeres tulajdonosa-vezetője, és a jótékonysági teraszbuli ötlet- és házigazdája szintén mindenkinek megköszönte.


Nagyon köszönjük még egyszer mindenkinek, azt hiszem, sokan, sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt a napot.





Qazax xəngəl -azeri joghurtos csusza

$
0
0

Qazax xəngəl, vagyis gazahi hengel – ezt feltétlenül írd majd oda, utasít ellentmondást nem tűrő hangon Oktay, a család férfitagja. Feltétlenül! A gazahi hengel párját ritkítja, sehol másutt nem ilyen finom! Az Azerbajdzsán észak-nyugati csücskében található régióban ugyanis gurutot tesznek a tészta tetejére, ez csak ezen a vidéken jellemző, máshol sima joghurtot. ( A gurut kökeménye szárított túróféle, amelyet felaprítanak, majd forró vízben oldanak újra fel.) Bakuban vagyunk, családi vacsorán, ahol a kedvünkért elkészítik nekünk a nyárinak egyáltalán nem nevezhető, nehéz, és rettenetesen munkaigényes fogást, a xəngəl-t. 

Először is, házi tésztát kell hozzá gyúrni. A kinyújtott tésztát rombusz formájú, vékony lapocskákra vágják, aztán vízben kifőzik. Másodszor is, karamellizált hagymát kell készíteni, ami igencsak időigényes tevékenység. A kész ételt azonban büszkén kínálják, mi pedig le vagyunk nyűgözve. A török, perzsa és nomád gyökerekre épülő azeri konyha egyik gyöngyszeme ez az összetett, nehéz fogás: házi tészta, rajta juhtúrókrém, vagy sima, fokhagymás joghurt, hús, karamellizált hagyma, végül olvasztott vaj. Hasonló ételek akadnak a vidék más országaiban is – Törökországban a manti a rokon, apró húsos batyuk, joghurttal leöntve. Grúziában a xingal, vagy khinkali hússal töltött tésztabatyut takar, ilyen is akad az azeri konyhában is. Természetesen , mint minden ilyen ételnél, a hagyományos, autentikus változat az igazi és legjobb. Egy kicsit azért szabad csalni, én is így tettem, amikor a házi tésztát lebbencstésztával váltottam ki, a gurutot pedig kaukázusi kefírrel kikevert bryndzával. Szerintem hús nélkül finomabb, de ezen a bakui vendéglátóink biztosan megsértődnének.

Azeri joghurtos csusza, marhahússal és karamellizált hagymával (xəngəl)
Hozzávalók (4 adag)

5 dkg vaj
5 dkg olaj
50 dkg hagyma, vékonyra szeletelve
30 dkg bárány-, vagy marhahús (zsírosabb), apróra vágva
2 gerezd fokhagyma, reszelve
12,5 dkg bryndza, vagy juhtúró
2,5 dl kaukázusi kefir
25 dkg lebbencstészta

Először a karamellizált hagymát készítjük el, mert ez tart legtovább: a vaj és az olaj keverékén lassú tűzön üvegesre dinszteljük a hagymát. Megsózzuk, majd alacsonyabbra vesszük a lángot, és lassan, kíméletesen, folyamatosan kevergetve arany színűre karamellizáljuk a hagymát – ez összesen majdnem egy óráig fog tartani. Cukrot nem kell hozzáadni, a hagyma saját cukortartalmától karamellizálódik, édes, krémes, puha lesz. A hagymát előre is elkészíthetjük, akár nagyobb mennyiségben, hűtőben zárt edényben néhány napig eláll. Elkészítjük a húst: használhatunk (kényelmesebb) darált húst, de igazán akkor lesz finom, ha a húst magunk aprítjuk fel egészen apró, 4-5 mm-es kockákra. Kevés olajon, a két gerezd fokhagymával, pici vízzel puhára pároljuk. A bryndzát, vagy juhtúrót kikeverjük a kaukázusi kefírrel, önthető, de sűrű krémet kapunk. A lebbencstésztát sós vízben tíz perc alatt kifőzzük, és elrendezzük egy lapos tányéron. Meglocsoljuk a juhtúrós öntettel, rákanalazzuk a húst, végül a karamellizált hagymát. Hagyományosan még olvasztott vajjal is meglocsolják.


Vaníliás-egreses clafoutis

$
0
0

A clafoutis (ejtsd klafuti) klasszikus francia édesség, amelyet hagyományosan nagy szemű, fekete cseresznyével készítenek. Franciaország középső részén található Limousin tartomány az eredeti otthona, és az autentikus recept szerint maggal együtt kerül bele a gyümölcs, mivel a magja egyrészt ízt is ad, másrészt így nem fő ki a cseresznye rózsaszín leve. A receptje elég trükkös - amilyen egyszerű, olyan nehéz eltalálni a tökéletes – nem túl tojásos/remegős/nyúlós állagot. Nekem az alább ajánlott arányokkal működik a legjobban. A végeredmény egyfajta könnyű tejpite. Franciaországban a leghétköznapibb nyári desszert, és gyakorlatilag bármilyen szezonális gyümölccsel készíthető. Idén egressel ajánlom, aminek már a neve is külön fejezetet érdemelne. köszméte/pöszméte elnevezés a Tiszántúl északi részére, illetve a Hajdúságra jellemző, míg a piszkea Duna-Tisza közén és a Jászságban terjedt el. Kivétel ez alól dél-kelet-alföldi püszke, illetve a Felvidék és a Borsod vidéke, ahol büszkének nevezik. Az egres egyértelműen a Dunántúlon használatos név. Az egresnek igen rövid a szezonja, amikor piacon nem kapható frissen, fagyasztottat is nyugodtan lehet használni. A clafoutis-hoz használt gyümölcs bármi más is lehet, a klasszikus cseresznyétől a körtéig. (Vagy akár keverve, az egres például kiváló málnával is). Mi több, sós-zöldséges változatokkal is lehet kísérletezni– cukkinivel, paradicsommal, parmezános masszával, de az már egy másik történet.

Vaníliás-egreses clafoutis
Hozzávalók (4adag)

2 tojás
1 tojássárgája
6 dkg cukor
csipet só
4,5 dkg liszt
1,5dl tejszín
1dl tej
1 vanília kikapart magja
3 dkg vaj az edények kikenéséhez
30dkg egres, megpucolva

tálaláshoz: porcukor

A sütőt előmelegítjük 180C-ra.
A tojást és a tojássárgáját elektromos kézi keverővel kikeverjük a cukorral és a a csipet sóval, hozzáadjuk a lisztet, és csomómentesre keverjük. Érdemes ezt rögtön egy nagyobb (műanyag) kancsóban, vagy mérőkancsóban tenni, mert abból könnyebb lesz kiönteni a tésztát. Apránként hozzáöntjük a tejet és a tejszínt, beletesszük a vanília kikapart magjait, végül sűrű, palacsintatészta állagú masszává keverjük. Egy nagy jénait, vagy négy egyszemélyes hőálló tálkát (laposabb félét) kivajazunk. Az egrest lerakjuk a tálba. Ráöntjük a masszát és   30 percig sütjük, amíg aranysárgára sül, és már nem remeg. Langyosan tálaljuk, porcukorral, esetleg pirított mandulaforgáccsal meghintve. Kínálhatunk mellé vaníliafagylaltot.



Segal Viktor: Piknik - könyvajánló

$
0
0


Ülök a gépem előtt, és reggelire Segal Viktor tejpudingját kanalazom, amit a Villa Bagatelle kertjében rendezett tegnapi hangulatos eseményen, “pikinik”-en kaptunk (elhoztam). Viktorral mindig is nagyon hasonló volt a gasztronómiai ízlésünk, nekem is ez az egyik kedvenc desszertem (pont nemrég készítettem, ezúttal “minden mentesen”: rizstejjel, rizsliszttel, nyírfacukorral.)


Tegnap volt Segal Viktor legújabb, harmadik szakácskönyvének a bemutatója, amely ezúttal a Libri Kiadó gondozásában készült. A könyv címe: PIKNIK.

A hivatalos sajtóanyag szerint Viktor ezúttal a nagyközönséget veszi célba. “A Piknik az élet apró örömeit dicséri, és ehhez kínál egyszerűen, legfeljebb 20 perc alatt elkészíthető hideg és meleg ételeket, italokat. A városi piknikelés, a kirándulás, a grillezés és a balatoni, illetve tengerparti pihenés témája köré rendezett receptek kivétel nélkül egészséges ételeket mutatnak be, a helyi alapanyagok, idényzöldségek és gyümölcsök használatára buzdítanak. A Piknik számos vegetariánus ételt is ajánl, horvátországi fejezetében pedig ötleteket kínál a tenger gyümölcseinek beszerzésére és egyszerű elkészítésére.”

A könyv nagyon szép (imádom a borítóját!), barátságos hangulatú, telis-tele természetes, laza élet- és ételképekkel. Ez határozza meg az egész kötetet, ahogy lapozgatom, legszívesebben azonnal elindulnék a Káli-medencébe, hogy Ódor Dezső sajtjával grillezett sárgadinnyét készítsek (Viktor könyvében, a 62. oldal). A receptek nagyon egyszerűek (nekem azért egy-két összetettebb belefért volna), abszolút kezdőkre van kalibrálva, tényleg olyan ételek vannak benne, amelyeket nem lehet elrontani. Leginkább jó ötleteket, tippeket lehet benne találni, szerintem ez egy olyan kötet, amit az ember levisz a balatoni nyaralóba, vagy magával visz nyaraláshoz, hogy ihletet kapjon a lapozgatásával. Viktor ezzel a könyvvel egy új, civilebb, személyesebb arcát mutatja meg. 

Bevallom, én magam nem vagyok egy nagy piknikező. Tavaly csináltunk egy piknikes NOLTV-s videót a Margitszigeten, amiből én csak arra emlékszem, hogy a hatalmas szélben, döcögve húzom-vonom a telepakolt pöttyös bevásárlókocsimat a Pozsonyi út díszkövein, majd a Margit-hídon, a fejemet leviszi a szél, a hajamat össze-vissza fújja, aztán pedig szúr a fű, és bogarak vannakJViktor új könyve azonban olyan barátságos és hangulatos, hogy komolyan kedvet kaptam hozzá, hogy piknikezzek egyet, ha nem is egy mezőn, de legalább egy pesti tetőteraszon, vagy háztetőn.

Segal Viktor: Piknik, Libri Kiadó– fogadjátok szeretettel.

Én már tudom, hol fagyizom idén nyáron

$
0
0


Idén három új, izgalmas fagyit mutatunk be a NOLTV-s videón, alább néhány megjegyzésem hozzájuk.

Pastrami– Márk Szonja jégnyalókái

A Pastrami egyáltalán nem fagyizó, viszont én már a májusi Gourmet Fesztiválon kiszúrtam, hogy cukrászuk, a szupertehetséges Márk Szonja, az Édesem blog szerzője, elkezdett ott jégnyalókákat készíteni. A fesztiválon a hűvösebb időjárás és kapacitáshiány miatt végül nem volt alkalmam megkóstolni, most jött el a pillanat. A jégnyalókáknak külföldön, elsősorban Amerikában mindig is óriási hagyománya volt (popsicles néven találkozhattok vele általában), az utóbbi években pedig különösen népszerűek. Mivel nagy részük gyümölccsel, tejmentesen készül, a hagyományos, tejszínes, krémes fagylaltnál ráadásul light-osabb is. Szóval, alig vártam, hogy végre megkóstolhassam Szonja alkotásait. Egyáltalán nem csalódtam, sőt! Le vagyok nyűgözve. Mindkét íz, amit kóstoltam: a rozé-málnásés a gyömbéres-almás cider-es kitűnőek! (mindkettő alkoholos). Ezen kívül kóstoltunk egy csokoládéjégkrémet (ez étlapon is van), amit színes, édes puffasztott kölesbe kell “mártogatni”, hát ez nemcsak finom, hanem rettenetesen vicces is, és szórakoztató enni, ezért a gyerekek szerintem megőrülnek. Hajrá, Márk Szonja, még!!!



Erdős és fiai– a város legjobb citromfagyija

A Kelenföldi pályaudvar közelében található bájos kis fagyizót én csak nemrég fedeztem fel, bár már két éve nyitott, és sokak kedvence. Kedvesen, igényesen összerakott hely, amit egy házaspár visz, szívvel-lélekkel, ami pedig a lényeg: csodálatos fagylaltokkal. Óriási választék – hagyományos ízek, olasz ihletés, valamint sütemények fagyiváltozatban. Amiket kóstoltam, mind kiválóak voltak. Jó citromfagyi kevés van a városban (állag, édes-savanyú-keserű egyensúly), de bátran kijelentem, hogy itt a legjobb. Tökéletes. Ugyanitt fedeztem fel a létező (pozitív értelemben vett) legbrutálisabb fagylaltot is: pisztáciafagylalt, benne pisztáciás piskóta, fehércsokoládé és málna darabok – ez az “Erdős fagylalt”. Ezt nem is kommentálom, olyan.



Terasz– a belváros szívében

Ha valaki a belvárosban sétál, érdemes az Erzsébet-híd felé korzózni a Dunaparton, ahol felbukkan az impozánsan felújított Március 15. tér, rajta pedig a hangulatos “Terasz”, sok türkíz napernyővel, nyugággyal, ebédmenüvel és zenés naplemente partikkal. A Facebook-on szúrtam ki, hogy mostantól házi fagyit is készítenek, amit ráadásul egy design-os fagyis kocsiból árulnak. Sós karamella, csokis-kekszes, bazsalikomos málna. A háttérben nagyon komoly, profi konyhai munka zajlik, ez a fagyikon is tükröződik, itt volt a legjobb állaguk.

(Cake Shop, mangó)

A videó elkészülése óta is kóstoltam remek fagylaltokat, például a bájos és profi vadiúj cukrászdában, a Cake Shop-ban (mangó-passiógyümölcs sorbet!!), ezeket egyelőre a Facebook-on a “fagyi” albumban fogom gyűjteni. Ha van olyan új, érdekes fagyi, amit érdemes kipróbálni, írjátok meg. Az ismerteken (Fragola, Vári, Csaba utca, Pataki, Gelarto Rosa stb.) túl most kifejezetten az “újgenerációs” fagyikra fókuszálnék.

Jó fagyizást!



Cseh sárgabarackos gombóc (meruňkové knedlíky)

$
0
0

Úgy tűnik, az öt hosszú, gyermekkori, Prágában töltött év sem volt elegendő ahhoz, hogy a cseh gasztronómia meghatározó szerepet játsszon a konyhámban és az írásaimban, bármennyire is igyekszem magamban elővarázsolni a sorsfordító élményeket. A sörözés akkortájt nyilvánvalóan  nem volt napirenden (azóta sem), így még a sokak által kultivált sörkorcsolyák (utopenec, azaz ecetes, hagymás lében eltett krinolin, vagy a tlacenka, azaz disznósajt, sem hatottak meg). A nemzeti étellel, az iskolai menzán legalább heti kétszer megjelenő knédlivel meg aztán egyenesen ki lehetett űzni a nagyvilágból. 

Egészen más tészta egy bizonyos fajtájuk, mégpedig az édes, gyümölccsel töltött változatuk. Édességekben ugyanis kérem szépen, nagyon jók a csehek. Gombócok, nudlik (skubánky), fánkok (lívanec), bukták (buchticky se sodou), soroljam még? Apukám konyhájában néha azért újra és újra visszatérnek az elfeledett ízek, én meg kezdem őket újraértékelni. Talán még a knédlivel is megpróbálkozom egy nap. Tetején, amúgy csehesen -nem morzsa, hanem olvasztott vaj és túró. Itt a sárgabarack szezon, úgyhogy: ahoj, meruňkové knedlíky!

Sárgabarackos, túrós gombóc barnított vajjal
Hozzávalók (16 gombóchoz)

25dkg krémes túró (vagy szitán átnyomott hagyományos)
5dkg olvasztott vaj
1 tojás sárgája
6dkg cukor
1/2 citrom reszelt héja
csipet só
22,5 dkg liszt, átszitálva

4 közepes szem érett, de nem túl puha sárgabarack, negyedelve

Tetejére:
10dkg vaj, illatosra pirítva
12,5dkg túró, elmorzsolva

Egy nagy keverőtálban fakanállal, vagy elektromos kézi keverővel kikeverjük a tészta hozzávalóit: először a krémes túrót, az olvasztott vajat, a tojás sárgáját, a cukrot, a reszelt citromhéjat és a sót. Hozzáadjuk az átszitált lisztet, majd kézzel közepesen kemény tésztát gyúrunk belőle. Bucit formázunk.Lisztezett gyúródeszkán egymás után két, 30x25cm-es téglalapot nyújtunk a tésztából. A téglalapból nyolc négyzetet vágunk. Mindegyik közepére egy-egy negyed sárgabarackot helyezünk. Négy csücskét szorosan összezárjuk, és gombócot formázunk. (Ebben az állapotában egyébként kiválóan fagyasztható, úgy hogy előbb egy tálcán egyesével fagyasztjuk a gombócokat, csak aztán tesszük zacskóba, különben összeállna egy nagy tömbbé.) Egy nagy lábasban, lobogó, sós forró vízben kb. 15 perc alatt kifőzzük a gombócokat -akkor készültek el, amikor feljönnek a víz tetejére. Miközben fő a gombóc, elkészítjük a barnított vajat: közepes méretű lábasban felolvasztjuk, és addig pirítjuk, kb. 7-8 percig, amíg mély, aranyszínű, dió illatú lesz, az edény aljára ereszkedett pici darabkák pedig barna színűre karamellizálódnak. Azonnal átöntjük egy kis tálkába. (Ne álljon sokáig, mert elkezd visszadermedni!) Tálaláskor a gombócokat meglocsoljuk a barnított vajjal, és rámorzsoljuk a túrót. Opcionálisan hinthetünk rá kevés porcukrot, szerintem nem szükséges.

Chimichurri

$
0
0

Csuda tudja, mi az igazi sztorija ennek a mókás nevű, zseniális, argentin származású fokhagymás-petrezselymes, a pesztónál valamivel hígabb állagú mártásnak, amit a pompás argentin marhahúsok mellé adnak (itt a jó Panamericana cikk a húsokról) . Hiába a számos forrás, ahány féle, annyi történet. Az egyik szerint a gaucsók, az argentin pampák cowboy-ainak ősi receptjéről van szó. Egy másik szerint az elnevezés bizonyos Jimmy Curry nevű angol húskereskedő nevéhez kötődik, akinek a nevét a helyiek nem tudták helyesen kiejteni. (Elég valószínűtlennek tűnő elmélet). Egy viszonylag újkeletű teória szerint pedig a baszk tximitxurri  kifejezésre vezethető vissza (a 19-20. században számos baszk bevándorló telepedett le Argentínában.) Bármelyik igaz lehet, bár az igazat megvallva, én leginkább az 1853 és 1955 között bevándorolt olaszokra gyanakodnék, hiszen a chimichurri nem áll nagyon messze a hasonló salsa verde szósztól (utóbbiban mondjuk szardella és kapribogyó is akad). 

A sztori végsősoron mindegy is, a lényeg a tartalom. Mivel az egyik leggyakoribb, leghétköznapibb kiegészítőről van szó, természetesen ahány ház, és ahány vidék, annyi elkészítési mód. Mindig alkotóelem a petrezselyem, a fokhagyma, az olaj, só, bors és valamilyen sav – citrom, vagy ecet. Ezen kívül kerülhet bele számos egyéb hozzávaló, például friss, vagy szárított oregánó, őrölt római kömény, vagy chili, bár az autentikus változara nem jellemző a csípősség. Argentínában (illetve Uruguay-ban is) a lenyűgöző minőségű steak-ek mellé adják, de szerintem kitűnő bármilyen más grillezett, vagy sült hússal, például tarjával is, mivel a zöldfűszer és a sav csodásan ellensúlyozzák a húsok zsírosságát. Nyári kerti grillpartin telitalálat! Ennek ellenére alább nem hús, hanem zöldségek mellé ajánlom, bármennyire is szentségtörés.

Grillezett zöldségek chimichurri szósszal
Hozzávalók (4 adag)

Grillezett zöldségek:
1 nagy padlizsán
1 cukkini
1 piros kaliforniai paprika
2 zöldpaprika
3 lilahagyma
só, bors
olívaolaj
Chimichurri:
2 nagy csokor petrezselyem, finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma, lereszelve
1 teáskanál szárított oregánó
1 hagyma (vagy lilahagyma), finomra aprítva
2 citrom leve
1 evőkanál fehérborecet
1 dl olívaolaj
1 kávéskanál őrölt római kömény
só, bors
ízlés szerint: chilipehely

A sütőt előmelegítjük 220C fokra. A padlizsánt, cukkinit, kétféle paprikát és a lilahagymát egyforma darabokra, kockákra szeleteljük. Vagy tepsibe öntjük, vagy esetleg felváltva nyársra húzzuk. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, és kb. 25 percig sütjük, amíg a zöldségek megsülnek, kissé karamellizálódnak. Közben elkészítjük a chimichurrit: finomra aprítjuk a petrezselymet, hozzáadjuk a reszelt fokhagymát, az oregano, a hagymát, majd összekeverjük a citromlével, ecettel, olívaolajjal, végül ízlés szerint a fűszerekkel. Kifejezetten jót tesz az ízeknek, ha egy fél órát áll. A zöldségekkel kínáljuk. Grillezett sajton is nagyon finom.


Helló, Lacikonyha, de jó, hogy újra itt!

$
0
0

Hát, helló, Lacikonyha, de jó, hogy újra itt vagy! Ez volt az első euforikus gondolatom a mai ebéd után, aminek az élménye még nagyon friss. A Hegedűs Gyula és az Ipoly utca sarkán található étterem közvetlenül a nyitása után, tavaly-tavalyelőtt az egyik kedvenc ebédelőhelyem volt. Nagyon sok üzleti ebédet, baráti találkozót töltöttem itt, és azon kevés helyek egyike közé tartozott, ahol tényleg heti rendszerességgel megfordultam. (Tényleg a város egyik legjobb ebédelőhelye volt.) Szerettem a hangulatát, a kitűnő ár-érték arányú ebédmenüjét, az izgalmas, kifinomult fogásokat, a folyamatos változatosságot. Mogyorósi Gábor persze mindig is a legtehetségesebb séfek között volt számon tartva, nem érdemtelenül.

Aztán valamikor tavaly (?) változások álltak be, a Laci beköltözött a Bazilikához, ahol egy egészen más jellegű konyhát és műfajt vittek, ez lett az új Lacipecsenye, ahol most éppen Takács Lajos vette át az irányítást, meg is kell nézni. A “nagyLaci" minden esetre akkor háttérbe szorult nálam, a “kisLaci” pedig ott maradt kicsit árván az Újlipótban. Aztán struktúra- és menedzsmentváltás történt – nemszakmabeli legyen a talpán, aki ezeket követni tudja, még én sem mindig ismertem fel a facebook-on, hogy éppen melyik Laci étele bukkan fel a hírfolyamban – és a "kisLaci" (aminek a nevébe még ez a rémes "boutique étterem" jelző is bekerült), valahogy megrogyott. A séf ugyanaz maradt, az ételek kitűnőek voltak, de kissebb lett a választék és az adagok, és bár a konyha minősége nem romlott, valahogy elszoktunk onnan.

Ma viszont ismét ott ebédeltem, és örömmel jelentem, hogy a régi Lacikonyha visszatért! Kicsit kissebb lett, picit megváltozott a beltere, de ezek tulajdonképpen teljesen lényegtelenek, az ebéd ugyanis csillagos ötös volt, az elejétől a végéig. Az ízek, a húsok, a pecsenyelevek (Mogyorósi mindig is a húsok mestere volt), az itt-ott meglepetésszerűen felbukkanó egzotikus fűszerek, a kifinomult komplexitás - nem győztük dicsérni. A kétfogásos ebédmenü 2200Ft, és bőven jól lehet vele lakni, persze, nem bírtuk ki, és a desszertet is megkóstoltuk (+800Ft), kár lett volna kihagyni. A felszolgálókkal pedig mindig érdemes konzultálni, mert nagyon jól segítenek. Alig várom, hogy ismét menjek. Szóval, helló, Lacikonyha, örülök, hogy újra itt vagy!


Az ételeket nem elemzem, beszéljen a mai menü képekben:

Bárány dim sum –elképesztő



Egyik főétel: onglet steak (“herc-capfni”), burgonya (a korrektség kedvéért ez +1000Ft feláras)



Másik főétel: Pulykasült csavart tésztával és spenóttal (azért mertem ezt rendelni, mert kedvenc felszolgálóm ajánlotta, márpedig rá mindig szoktam hallgatni. Nagyszerű, omlós volt a hús. A tészta meg annyi, hogy meg sem tudtam enni)



Desszert: “Grízes tészta” (pirított grízes hab, alatta ribizlifagyi, morzsa, sárgabaracklekvár stb. Kiváló)



Desszert: Szedres flan




Ketten 3-3 fogást és 1 liter szódát fogyasztottunk, így volt a számlánk 7900Ft. A városban most már szerencsére óriási a választék a jó ár-érték arányú ebédek között is, ezt a fajta konyhát azonban természetesen nem lehet egy kalap alá venni mondjuk az -egyébként nagyszerű, ezerforintos pho levessel. 

Sós-édes, mogyoróvajas keksz

$
0
0


Az amerikaiak kedvence, a mogyoróvaj kétségtelenül nem tartozik a világ legkifinomultabb alapanyagai közé. Soha nem tudtam követni a megszállott rajongásukat, két kivételtől eltekintve. Az biztos, hogy más dimenzióba került a mogyoróvaj, amikor Alabama államban jártam, ahol a déli államok jellegzetes konyháját viszik, tonnányi földimogyoróval. A helyi szupermarketben kimérve lehetett kapni mogyoróvajat, amit frissen darált magának az ember – natúr, vagy mézes verzióban. Merthogy a mogyoróvaj nem más, mint ledarált, pépesített mogyoró, amely a saját, rendkívül magas zsírtartalmától válik krémessé, ha elég sokáig pépesítjük (pl. robotgépben). Bár a mogyoróvajnakrettenetesen magas a kalóriatartalma, legalább telítetlen zsírsavakat és antioxidánsokat tartalmaz.


Az elképesztő mogyoróvajkultusz ellenére sem igazán érintett meg, kivéve két dologban: az egyik a Reese Peanut Butter cups nevű csokoládés “falat”, ami szerintem egyszerűen abbahagyhatatlan, éppen ezért nem is szoktam venni. Miniatűr tejcsokoládékorongba töltik a mogyoróvajat, és valahogy ez a sós-édes kontraszt eszméletlenül addiktív. Az egyik legszínvonalasabb blogon, a My New Roots-on találtam ennek egy szuperegészséges, nyers változatát, sok különleges alapanyag szükséges hozzá, de ha valaki elkészítené, kérem jelentkezzen, nagy tételben vásárolnámJ. A másik étel, amiben nagyon szeretem, a dél-kelet-ázsai konyhában jellemző fűszeres, csípős mogyorószósz, amit húsokhoz, tekercsekhez adnak. A vietnami konyhában például nyári tekercshez, az indonéz konyhában csirkenyárshoz, vagy salátára.

Az alábbi keksz lett a harmadik kivétel, amiben szerintem nagyszerű. Három titka van: 1. a só, 2. a belesütött egész mogyorók, 3. Nem szabad túlsütni. Só duplán is van benne, egyszer a tésztában, egyszer pedig a tetejére szórva. Ettől lesz sós-édes kontrasztos az egész. Állagban pedig a puha kekszben itt-ott felbukkanó egész, ropogós mogyorók. Dobozban hetekig eláll, és nagyon strapabíró, úgyhogy kiváló például kirándulásokra, utazáshoz. Magában is nagyon finom, de elárulom, hogy a legzseniálisabb: megtörve, morzsaként, vaníliafagyi tetején, kis sós karamellaöntettel….

Sós-édes, mogyoróvajas keksz
Hozzávalók (24 kb. 10cm átmérőjű nagy kekszhez)

25dkg puha vaj
20 dkg finomítatlan nádcukor
20 dkg darabos mogyoróvaj
2 egész tojás
25 dkg liszt
1 teáskanál só
1 teáskanál szódabikarbóna
15dkg pörkölt, sótlan mogyoró
tetejére durvaszemű só



A sütőt előmelegítjük 180C fokra. A puha vajat elektromos kézi keverővel habosra keverjük a nádcukorral, majd hozzáadjuk a mogyoróvajat, a két tojást, végül a lisztet, a sót és a szódabikarbónát. Összekeverjük. A masszába keverjük az egész mogyorót is. Két tepsit leterítünk sütőpapírral, és egyforma méretű –körülbelül pingponglabdányi golyókat adagolunk. Ezt legegyszerűbben egy fagyis adagoló kanállal tudjuk megtenni, így biztos, hogy minden adag egyforma lesz. A golyók között hagyjunk legalább 3-4 cm-nyi helyet, mert a kekszek elterülnek majd. Nedves kézzel lapítsuk a golyókat koronggá. A keksz két sütőlapra fér, de lehet egyszerre sütni. A tetejét megszórjuk a sóval. 16-17 percig sütjük.



(X Szponzorált poszt: az alapanyagokat biztosította és a posztot támogatta az ALDI)



Barackos Betty

$
0
0

Ha az ember időszűkében van, ám pompás desszerttel szeretne villantani, akkor még mindig ott a morzsás gyümölcs. Süteménynek nem nevezhető ez az, elsősorban angolszász kultúrában népszerű, de már az egész világon elterjedt desszert, amelynek többek között roppant nagy előnye, hogy bármilyen szezonális, a piacot éppen uraló gyümölcs lehet a fő hozzávalója.  
A morzsás édességek sajátossága, hogy mind amolyan “freestyle”, vagyis az omlós tésztából, vagy másból készülő morzsa csak hanyagul rá van szórva a gyümölcsökre, nincs nyújtás, nincs formázgatás. A morzsacsalád két legismertebb tagja a “crumble” és a “cobbler”. Előbbi esetében a vajas omlós morzsát (készülhet például egészségesebb változatban liszt helyett zabpehellyel), tényleg csak a gyümölcs tetejére szórjuk, utóbbi egyel szigorúbb: itt sűrűbb tésztából kevert gombóckák kerülnek a gyümölcs tetejére.

A legkevésbé ismert, ám leglustább – mégis nagyszerű – lehetőség a Betty. Ennél a gyümölcsre olvasztott vajjal és cukorral kevert kenyérmorzsa kerül, amely a sülés során ropogóssá válik. Ami Betty származását illeti, két elmélettel találkozni: a The Oxford Companion to Food szerint a “brown Betty” receptje először a Yale Irodalmi Magazinjában jelent meg, 1864-ben. Az amerikai források (The American History Cookbook) azt állítják, az Amerikai Népegészségügyi Társaság 1890-es pályázatának nyertes receptje volt, amelyben rendkívül olcsó ételeket kerestek. A receptverseny győztese bizonyos Mary Hinman Abel lett, ezzel a gyümölcsös édességgel. (Hogy ki volt Betty, az örökre titok marad.) Bármilyen szezonális gyümölcsből készülhet, egyből, vagy többféléből is, valamilyen savanykás mindenképpen legyen benne.

Feketeribizlis-sárgabarackos morzsás desszert (Barackos Betty)
Hozzávalók (6 adag)

3 + 10 dkg vaj
50 dkg gyümölcs (például 40 dkg sárgabarack és 10 dkg feketeribizli)
10 dkg finomítatlan nádcukor
10 dkg szikkadt kalács-, vagy kenyérmorzsa (házi),
vagy készen kapható panko morzsa
Tálaláshoz: vanília-, vagy pisztáciafagylalt

A sütőt előmelegítjük 180C fokra. A 3 dkg vajjal kivajazunk egy hőálló tálat, például jénait, vagy akár tepsit. Készíthetjük egy nagy adagként, vagy személyenként, egyadagos kiszerelésben, például szuflétálkákban. Az edénybe tesszük a kimagozott, félbevágott sárgabarackot, ha a barackok nagyobb szeműek, negyedekbe is szeletelhetjük. Rászórjuk a megpucolt, leszárazott feketeribizlit. Egy kis lábasban felolvasztjuk a vajat, majd hozzákeverjük a nádcukrot (lehet nyírfacukor is). A morzsát a gyümölcsök tetejére szórjuk, majd az egészet 30 percig sütjük, amíg a morzsa arany színűre pirul, alatta a gyümölcsök pedig puhára, szirupos-levesre sülnek. Fagylalttal (vanília, vagy pisztácia), vagy hideg vaníliaöntettel tálaljuk.


Csípős-savanyú, színes dinnyesaláta (+csirkenyárs)

$
0
0


Amikor készítettük ezt a videót, éppen az egyik 40C fokos kánikulanap kellősközepén jártunk, és ez a dinnyesaláta soha nem esett még jobban. Azokban a hetekben szinte napi rendszerességgel készítettem, annyira zseniális. A görögdinnye sós dolgokkal való párosítása furcsa lehet, bár szerintem ma már azért nem annyira meglepő. A görögdinnye és feta klasszikus párost azt hiszem Nigella vitte be a köztudatba az első könyvei egyikében, ma meg már alig akad könyv, amiben ne szerepelne - nem véletlenül, hiszen nagyszerű.

Ennek a salátának az ihletője a dél-kelet ázsiai csípős-savanyú saláták, pl. a zöld papaya saláta, amelyekért én rajongok. Nyers, ropogós zöldség, vagy gyümölcs, rajta ez a szójaszószos-citromos-chilis öntet, tetején pirított mogyoró, zöldfűszerek és egyebek - világbajnok!

Dinnyét mindenhol lehet kapni, az öntet hozzávalóit meg még gyorsan meg tudjátok venni a hosszú hétvége előtt, mindenből sokat vegyetek, mert gyakran fogjátok készíteni - nemcsak kánikulában.
A csirkemellet egyszerűen bepácoltam pici reszelt gyömbérbe, fokhagymába, chilibe és olajba, majd serpenyőben megsütöttem.

Csípős-savanyú, színes dinnyesaláta
Hozzávalók (2 adag)

Öntet:
2 evőkanál szójaszósz
2 citrom leve
1 zöldcitrom leve
2cm gyömbér, lereszelve
1/2 evőkanál nádcukor
chilipehely

3 szelet görögdinnye, kb. 2cm-es kockákra szeletelve
1 sárgadinnye, kb. 2cm-es kockákra szeletelve
2 szárzeller, apróra kockázva

Tetejére:
2 evőkanál pirított, sótlan mogyoró
2 evőkanál pirított, sós napraforgómag
2 evőkanál ropogós sült hagyma
1 csokor menta

Az öntethez összekeverjük az összes hozzávalót. Felkockázzuk a dinnyéket és a szárzellert. Összeforgatjuk az öntettel, majd közvetlenül tálalás előtt rászórjuk a pirított mogyorót, pirított szotyit és a ropogós sült hagymát, végül a tépkedett mentát.

Poroszlói Rétesház - interjú a Krusper családdal

$
0
0

A Krusper család: Karesz, Timi és a gyerekek: Cintia és Martin

Poroszló a Tisza-tó partján fekvő kis település, amely manapság talán elsősorban a tavaly nyílt, és Európa legnagyobb édesvizi akváriumával bíró Tisza-tavi Ökocetrumról híres. Valamint a Poroszlói Rétesház pazar réteséről. Évek óta autózom el az útmenti réteses bódé előtt, ám csak tavaly álltam meg, hogy megkóstoljam a rétest. Világbajnok. Friss, forró, omlós, remek töltelékekkel. Szerintem az ország egyik legjobb rétese, ráadásul egy kedves család a lelke és motorja, így kikérdeztem Krusperné Bádonyi Tímeát és férjét, Kareszt, hogy mi a a rétesük titka. 

Miért pont Poroszló?

Még csak nem is poroszlóiak vagyunk, a férjem káli, én pedig verpeléti vagyok, de gyerekkori, érzelmi kötődésünk van Poroszló felé, ugyanis tízéves korunk óta itt nyaralunk. Ma sem lakunk itt, csak hétvégente szoktunk itt maradni, hétköznap ingázunk. Egyszer Erdélyben voltunk nyaralni, és annyira megtetszettek az ottani kis parasztházak és a szívélyes vendéglátás, hogy hazafelé egész úton arról álmodoztunk a férjemmel, hogy egyszer nekünk is lesz egy ilyen pici helyünk. Aztán megláttuk ezt az akkor rettenetes állapotban lévő házikót itt Poroszlón az út mentén és a nagy telket, beleszerettünk, és megvettük. Ez hat évvel ezelőtt volt. Akkor az Ökocentrumnak például még híre sem volt. Szerencsére nagyon elkötelezett polgármester van itt, úgyhogy a falu szépen fejlődik és virágzik, ami itt Kelet-Magyarországon nem túl gyakori.

Melyikőtöknek van ilyen jó üzleti érzéke, hogy anno ebben, itt fantáziát láttatok?

Mindkettőnknek. Amikor hat évvel ezelőtt a férjem körülnézett az építkezés előtt, mindenki értetlenkedett. Azt mondták, itt Poroszlón az égvilágon semmi nincs, és nem is történik. Három évig még tervezgettünk, és építkeztünk, végül három éve húsvétkor nyitottuk meg a rétesezőt. Bár a telket eleve vállalkozási céllal vettük, az elején csak egy büfékocsival indultunk el, nem mertünk beruházni, mert nem tudtuk, lesz-e rá elég kereslet. Az Ökocentrum tavalyi megnyitása persze nekünk is további fellendülést hozott, érezzük, de azért a törzsközönségünk már előtte megvolt. Az egész világról vannak visszajáró vendégeink, például Franciaországból jön minden nyáron egy nagyon idős házaspár, ők azt mondták, ha egyszer nem jönnek majd, az azt jelenti, meghaltak. Szerencsére pont most mondta a kolléganőm, hogy a héten voltak itt, egészen belelúdbőröztem.


Miért éppen rétes?

A válasz nagyon egyszerű: mert a férjem imádja a házi rétest. Úgyhogy kifejezetten ezt szerettük volna csinálni, ezzel a céllal építettük fel a vállalkozást. Eredetileg úgy indult, hogy rétes és kürtös kalács lesz. Lángost például azért nem akartam, mert abból rengeteg van, inkább valami egyedibbet szerettünk volna.  Van egyébként a betyárbatyunk, ami tulajdonképpen egy lángostészta, megtöltve hagymával, szalonnával, tejföllel –na, ezt amikor elmondom, a reakció mindig az, hogy hűűűha. Direkt nem is írom ki, hogy pontosan mi ez, had lepődjenek meg a vendégek. Tíz évig a banki szférában dolgoztam, de az eredeti végzettségem mestercukrász – sőt, szakács és felszolgáló is, szóval a háttér azért megvan.

Na és mi a titka ennek a csodálatos rétesnek? Saját recept?

Otthon van egy nagyobb háttérkonyhánk, ahol többek között a rétesezés előkészületei zajlanak. Ott készítjük elő a tésztát, a töltelékeket, ott főzzük a házi lekvárokat, szörpöket (ezeket is lehet kapni Poroszlón, a szerk.). Itt Poroszlón már csak a nyújtás, a töltés és a sütés történik. Erzsike néni az ottani konyhás nénink, a rétes tésztájának receptje eredetileg tőle származik, persze én az évek során azért alakítgattam. Kétféle tésztával készítjük, van hajtogatott és húzott. Azt hiszem, két titka van: az egyik az, hogy a tésztát kézzel gyúrjuk, géppel ezt nem is lehetne. Mai napig Erzsike néni gyúrja be. Ettől ilyen finom. A másik, hogy a tészta zsírral készül, mégpedig házi sült zsírral, olyannal, amit katlanban sütnek ki. A bolti annyira gyatra minőségű, hogy azzal nem is lehetne készíteni. A töltelék mindig szezonális, és egyszerűen nem sajnáljuk az alapanyagot, itt nincs méricskélés, az a lényeg, hogy jó gazdagon, vastagon legyen megtöltve. A nyújtásnál és a töltésnél egyébként a lányom, Cinti és a fiam, Martin is segédkeznek. A gyümölcsök nagyrészt saját gyümölcsök, ismerősöktől, a dédiéktől, de a szilva, ami abban a rétesben van, ami pont most sült ki, például erről a fáról van, itt a kertben, a férjem szedte, és a gyerekek magozták.

Nem csaptak le még rátok a budapesti befektetők, vagy a fesztiválok szervezői?

Ó, dehogynem, szinte naponta vannak megkeresések. Az egyik nagy plázába is hívtak bennünket Budapestre, hogy legyen ott saját üzletünk. De az már egy egészen más műfaj, költséges, ahhoz már gépek kellenek, emberek, szállítmányozás, logisztika, stb., pont elveszítené a varázsát. Azért nem vagyunk mi ám olyan kicsik, naponta több ezer rétest sütünk. Alkalomszerűen tudunk nagy volument is készíteni, akár tízezer fős rendezvényre, ha előre rá tudunk készülni. A fesztiválok meg mindig akkor vannak, amikor itt nekünk a legnagyobb a szezon, nekünk meg mégiscsak itt van a bázis, itt szeretnénk lenni személyesen. A helyi, poroszlói rendezvényeken azért mindig ott vagyunk, az a jelenlét nekünk is nagyon fontos. Meg hát, egyszerűen annyi a munka, hogy nem is marad idő ezeken gondolkozni.

Mik a jövőbeni terveitek, álmaitok?

Jövőre szeretnénk végre megnyitni ezt a kis vendégházat itt a telken, egyelőre két kis appartmant-al, később öttel. Aztán én szeretnék más ételeket is készíteni, amikor van időnk, más házi sütiket is szoktunk sütni, nagyon jó a pitém például. Az üstben főzött babgulyás is két perc alatt szokott elfogyni. És én azért hosszútávon szeretném, ha tudnánk fejleszteni, bővülni, az én álmom egy saját gyümölcsfeldolgozó.

Ti még rá tudtok nézni a rétesre?

Hajjaj, de még mennyire! Nagyon szeretjük, és eszünk is. Az a jó, hogy annyiféle van, és mi is mindig várjuk, hogy végre eljöjjön egyiknek-másiknak a szezonja. Imádjuk, amikor nyaranta újra van szilvás, vagy szedres, de reggelire szoktunk magunknak sütni sós túrósat, vagy bacon-öset is. Szeretünk kísérletezni, és újítani is, nagy sikere volt idén például a zserbós rétesnek. Ha éppen megunnánk, akkor kitalálunk valami új változatot.

Ha idejön valaik Poroszlóra, mit csináljon, hol egyen, hol igyon?

Természetesen az Ökocentrum kötelező, az éttermek közül pedig mi családilag a Tavirózsa éttermet szeretjük a strandon, oda járunk halászlevet enni.



 Poroszló, Kossuth utca 58. (A falu végében, Tiszafüred felé, az út mentén)

Sült cukkini hummusz

$
0
0

Íme, az aktuális kedvencem, a sült cukkini hummusz. Talán szabad annak nevezni, hiszen a zöldségen kívül pontosan ugyanazokat a hozzávalókat tartalmazza, mint a klasszikus, csicseriborsós hummusz: tahinit, citromlevet, kevés fokhagymát. A cukkini úgy általában – finoman szólva – nem egy túl karakteres zöldség, így forró sütőben grillezve viszont nagyszerű. A külseje kap egy piros kérget, nem enged vizet, az íze koncentrált és édeskés lesz. Ehhez nagyon fontos, hogy a cukkinit viszonylag vastagabb (1-1,5 cm-es) karikákra szeleteljük, hogy mire a felülete megpirul, még akkor is legyen némi tartása. A sütés ideje nyilván sütőtől függ, az enyémben kb. 25 perc. (Ez lehet valamivel rövidebb, ha a sütő legfelső rácsára toljuk a tepsit.). Aztán botmixer, egyéb hozzávalók, és kész is. Köretként is pazar, pl. grillcsirkéhez, fasírthoz, sültekhez. Vagy csak úgy, pitával, zöldségekkel, mártogatósként. 



Sült cukkini hummusz
Hozzávalók (4 kis adag)

1 kg (3 közepes) cukkini, felkarikázva
1 evőkanál olívaolaj, só, bors
 2 evőkanál tahini
½ gerezd fokhagyma, lereszelve
¼ citrom leve
Tetejére: olívaolaj, durvára vágott pisztácia, szumák


A legforróbb grillfokozatra állítjuk a sütőt. A cukkiniket 1-1,5 cm-es karikákra szeleteljük, és sorban egy tepsire rakjuk. Sózzuk, borsozzuk, és egy kenőtoll segítségvel mindegyik tetejét megkenjük pici olívaolajjal. A grillben kb.20-25 percig sütjük, amíg megpuhul, és a teteje megpirul. Egy mély edénybe tesszük, hozzáadjuk a tahinit, a reszelt fokhagymát, a citromlevet, majd botmixerrel pürésítjük ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Tálalhatjuk simán is, de nagyon jó a tetején az extra olívaolaj, a pisztácia (vagy más mag) és a szumák (esetleg chili).

Olívaolajos - krumplis kiskifli

$
0
0

Amikor levonulok a régi nagyszülői házba, általában azért megyek, mert valamilyen nagyobb anyagon szeretnék dolgozni, amihez némi mentális nyugalomra, és teljes szellemi kikapcsolásra van szükségem, hogy helyet tudjak csinálni a friss gondolatoknak. Az első pár óra, vagy nap azonban leginkább a semmivel telik. Annyira jól esik egyszerűen csak bámulni a kertet, és leereszteni, hogy ezt a fázist is a munka részének tekintem.

Ez úgy szokott kinézni, hogy leülök először a verandán, bámulok. Aztán megyek egy kört a kertben, minden növényt megvizsgálok. Vissza a verandára, kis ücsörgés, kávézás. Újra a kertben, egy kör, nézelődés, vissza. Aztán járok egyet a házban, szívom be az oly sok gyerekkori emléket árasztó illatát. Belelapozok a könyvekbe, régi mesekönyvekbe, kötelező olvasmányokba, pöttyös könyvekbe, növényhatározókba. Nagymamám régi szakácskönyveit mind ismerem, de legjobban mindig a kézzel írott oldalakat, kockás lapokat és megjegyzéseket szeretem. Idén megtaláltam például a szilvás linzer receptjét, ami az egyik kedvenc sütim volt – szegedi rácsosként van felírva. Fahéjas-fűszeres, barna színű linzer, rajta sűrű szilvalekvár, és rácsok. Még nem sütöttem meg, alig várom.

Legutóbb ez a kifli keltette fel az érdeklődésem – burgonyás kifli teához –így szerepel a könyvben. Nem emlékszem rá, hogy Nagymamám valaha is sütötte volna, de ahogy fejben megsütöttem, úgy képzeltem, nagyszerű lehet. Egyetlen dolgot változtattam rajta: az olvasztott zsírt olívaolajra cseréltem, mert úgy gondoltam, attól érdekesebb lesz a tésztája. Jó döntés volt,  érződik is benne az olívaolaj. (Azért kacsazsírral sem lehet ez rossz…). Legközelebb úgy fogom kipróbálni, hogy a tésztába fekete olajbogyót gyúrok, valahogy úgy képzelem, az is pompás lenne.


Olívaolajos-krumplis kiskifli
Hozzávalók (24 darav 8 cm-es minikiflihez)

15dkg főtt krumpli (2 kicsi szem), összetörve
0,5 dl langyos tej
1 teáskanál cukor
1,5 dkg élesztő
17,5dkg liszt
1 teáskanál só
3 evőkanál olívaolaj
1 tojássárgája
tetejére:
1 tojás felverve
köménymag, fekete hagymamag


Először előkészítjük a főtt krumplit: meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben megfőzzük, majd áttörjük. A langyos tejhez keverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, 10 percig állni hagyjuk, és felfuttatjuk. Egy nagy keverőtálba öntjük a lisztet, hozzákeverjük a sót (elég sokat felvesz a tészta), közepébe mélyedést formálunk. Hozzáadjuk az áttört krumplit, az olívaolajat, a felfuttatott élesztőt és a tojássárgáját. Fakanállal elkeverjük, majd kézzel alaposan átgyúrjuk. A bucit három egyforma kis cipóra osztjuk (15dkg-os darabokra), és tiszta konyharuhával leterítva, a gyúródeszkán 25 percig pihentetjük, kelesztjük. A három cipót egymás után palacsinta átmérőjű korongokra nyűtjuk. Egy-egy korongot nyolc cikkelybe vágunk, majd a cikkelyeket, széles oldaluknál kezdve, kifli formára tekerjük. Sütőpapírral borított tepsire helyezzük, és tíz percig pihentetjük. Ekkor előmelegítjük a sütőt 180C fokra. A kiflik tetejét megkenjük felvert tojással, és megszórjuk fekete hagymamaggal, vagy köménymaggal. 25 perc alatt szép pirosra sütjük.

Sült paradicsom leves - színes, pazar paradicsomokból

$
0
0

Hát a Lehelen, a 32-es stand megvan-e? Ott (néha másik standon) bukkannak fel ilyenkor nyár végén azok a pazar paradicsomok, a szivárvány minden színében. A portékáról rögtön könnyen felismerhető, mert minden zöldség más, mint a többieknél. Akad a barátságos házaspárnál sárga, hosszúkás paradicsom, kis lila és fekete koktél, piros-zöld cirmos, aztán tűzpiros ökörszív, nem is beszélve az olaszok nagy kedvencéről, a hosszúkás, édes, lédús San Marzano fajtáról .Végül, a nagy kerek narancssárga, ami enyhén mandarinos-citrusos ízjegyeket hordoz, és olyan gyümölcsös, hogy az ember önkéntelenül sárgabarackra, vagy datolyaszilvára asszociál. Én egy hete ezeket eszem, különböző formában.

Van még a pulton cirmos és hófehér padlizsánja (az olasz vásárlók - séfek, éttermesek, itt élő civilek kapkodják el), ami édesebb és feszesebb a nálunk elterjedtebb lilánál. Aztán ott a rekesz, amely tele pasztellzöld és citromsárga cukkinikkel (az arab és török vásárlók csapnak le rá, a konyhájukban ugyanis pont ezt a fajtát használják, töltve, vagy fokhagymás joghurttal leöntve.) Az olaszok kaptak rájuk néhány éve, akik nem találták a megszokott zöldségeiket, salátáikat, ezért hoztak nekik vetőmagot, és elkezdték megtermeltetni maguknak, amire vágytak – különleges paradicsomokat, vadrukolát, endíviát, zsenge salátákat, cukkinivirágot, minicukkinit, többféle bazsalikomot, fűszernövényeket. Grazie! Az alábbi leves a nyárvégi paradicsomszezont ünnepli. Ha hozzájut az amber ezekhez különlegesebb fajtákhoz, érdemes abból készíteni, a narancssárgából a legfinomabb. Lehet tovább fokozni az élvezeteket különleges olívaolajak (mandarinos), magvak (pisztácia), vagy fűszerek hozzáadásával. 

Sült paradicsom leves
Hozzávalók ( 4 kis adag)

1kg paradicsom
1 fej vöröshagyma, cikkekre vágva
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál nádcukor
1 teáskanál currypor
2 ág friss kakukkfű
2 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
6 dl leszűrt zöldség-, vagy húsleves (vagy víz)
só, bors
Tetejére: olívaolaj, pirított magvak, chili

A sütőt előmelegítjük 220C fokra. A paradicsomokat keresztben félbevágjuk és egy tepsire helyezzük vágott felükkel felfelé
. A hagymát nagyobb darabokra vágjuk és a paradicsomok körül elrendezzük. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, a paradicsomok tetejét megszórjuk nádcukorralés pici curryporral, majd rámorzsoljuk a friss kakukkfüvet. A fokhagymagerezdeket vékonyra szeleteljük és a paradicsomok tetejére helyettük. 30 percig sütjük. Robotgépbe, vagy turmixgépbe tesszük a sült paradicsomokat és a hagymát (mindenestül), ráöntjük a húslevest és összeturmixoljuk. Hagyhatjuk darabosan, úgy sűrűbb és rusztikusabb, vagy átpasszírozhatjuk, hogy eltávolítsuk a héjat és a magokat, úgy sima és elegáns. Ízlés szerint sóval, borssal, kis nádcukorral lekerekítjük az ízeket. Langyosan és teljesen lehűtve is nagyon finom. A tetejét meglocsoljuk olívaolajjal, és megszórjuk pirított magvakkal (mandula, pisztácia) és chilipehellyel.


Rozmaringos szilvakrémleves sós mandulás morzsával

$
0
0

Ha megkérdezünk külföldieket, hogy számukra melyek a magyar konyha legfurcsább fogásai, többnyire két étel végez a dobogó első két helyén: az édes – diós, mákos, stb.- tészták, és a gyümölcslevesek. A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. A hazai csúcsgasztronómia is igyekszik korszerűsíteni ezt a műfajt.  

Legutóbb, még nyáron például fűszeres, savanykás sárgabarackkrémlevessel találkoztam a megújult (és nagyon hangulatos, szuperromantikus) Robinsom étterem konyháján, benne érett, sós kecskesajtkrém falatok lapultak, parádés volt. Vagy ott vannak az egyre népszerűbb levesbárok, az egyik legelsőnek, legizgalmasabbnak és egyben legjobbnak a rátermett szakácsai rendszeresen különlegességekkel állnak elő, a szederleves náluk kakukkfűvel készül, a szilvából pedig “szilvásgombóc leves”: fahéjas szilvakrémleves, tejjel, tejszínnel dúsítva, amelybe nudlit, vagy gnocchi főznek, a tetejére pedig pirított zsemlemorzsát szórnak. Utóbbi a leves volt az ihletadója az én szilvalevesemnek: őszies hangulatú, fenséges, a friss rozmaring teszi különlegessé. Tejtermék és liszt egyáltalán nincs benne, a megszokott gyümölcsleveseinktől így igencsak eltér, de bátran próbáljátok ki, pompás. A leves maga fanyar, lágy és krémes, kell hozzá a sós, ropogós morzsa, ami ezt ellensúlyozza. Talán úgy a legfinomabb, ha a leves hideg, a morzsa pedig forró, de azon kevés gyümölcslevesek egyike, amely melegen is megállja a helyét.

Rozmaringos szilvakrémleves sós mandulás morzsával
Hozzávalók (4 kis adag)

50 dkg szilva
8 dl víz
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 citrom leve
1 nagy ág friss rozmaring
2 evőkanál étkezési keményítő
A morzsához:
4 evőkanál olívaolaj
5 dkg mandula, durvára vágva
5 dkg házi kenyérmorzsa (vagy készen kapható panko)
1 ág friss rozmaring, egészen finomra aprítva
nagy csipet durva szemű só

A szilvát kimagozzuk, és nagyobb darabokra kockázzuk. Egy lábasban feltesszük főni 8 dl vízzel, a nádcukorral (helyette használhatunk nyírfacukrot is), a citromlével és a rozmaringággal és a sóval. A citrom, cukor és a víz pontos mennyisége némileg módosulhat a szilva fajtájától, érettségétől és ízétől függően. Kb. 10 perce alatt teljesen puhára főzzük. A rozmaringot eltávolítjuk. Turmixgépbe tesszük, a levéből félreteszünk kb. 1 dl-t a keményítő kikeveréséhez. Teljesen simára pürésítjük. Visszaöntjük a lábasba. Az étkezési keményítőt egy kis tálban csomómentesre keverjük a félretett főzőlével, majd a leveshez öntjük, habverővel egyenletesen elkeverjük. Pár percig főzzük, amíg selymesre sűrűsödik, de ne forraljuk. Elkészítjük a sós mandulás morzsát: serpenyőben felmelegítjük az olajat, hozzáadjuk a durvára vágott mandulát és a kenyérmorzsát (A pankomorzsa a legkényelmesebb, ez készen kapható). Arany színűre, ropogósra pirítjuk, levesszük a tűzről. Hozzákeverjük a finomra aprított rozmaringot és a durva szemű sót, összeforgatjuk. A levesre kanalazzuk a morzsát.



A “kis fehér” az új “kis fekete”

$
0
0

Ha egy nő ruhatárában elengedhetetlen darab az a bizonyos “kis fekete”, amit különböző alkalmakra lehet viselni, akkor miért ne lehetnének az ember gasztronómiai kelléktárában is hasonló funkciót betöltő fogások. Ez a “kis fehér” a desszertek kis feketéje. Legalább három ütős érvet tudok felsorakoztatni, hogy miért lesz ebből az édes kis semmiségből állandó alapdarab: 1.) egészen pontosan 5 perc alatt készül el, ráadásul előre összeállítható. 2.) Annyi féle módon lehet variálni, ahogyan csak akarjuk. Lehet elegáns és dekoratív, rusztikus és egyszerű, minimál és modern. Kínálhatjuk pohárban, vagy kiborítva, szezonális gyümölcsökkel, vagy fanyar mártásokkal, fűszerezve, vagy azok nélkül. 3.) Ez valóban egy kimondottan light-os, kalóriabarát desszert, amihez én krémes állagú light túrót és nyírfacukrot használok. Ha jól számolom, egy adag kalóriatartalma olyan 120 kcal körül van (ebbe nem számoltam a gyümölcsöket).

Sima, visszafogott, lágy ízű és állagú túrókrém panna cottáról van szó, aminek az a különlegessége, hogy a túrót kókusztejjel keverem ki. Ez eleve ad némi természetes édességet, és egzotikus háttérízt. Ami az állagát illeti, panna cottában én általában azt preferálom, amit már éppen nem lehet kiborítani egy formából, ez azonban annak ellenére tökéletesen lágy, krémes állagú, hogy éppen ki lehet borítani. Gyakorlatilag bármi megy hozzá, én készítettem már nyáron natúr, bogyós gyümölcsökkel, ősszel forró fűszeres szilvával, ázsiai ételsor desszertjeként felkockázott mangóval és pisztáciával, kekszmorzsával (pl. jó minőségű shortbread –ilyet mindig tartok itthon többek között azzal a céllal, hogy hasonló desszertekre tudjam szórni némi ropogós hatás kedvéért.).


Villámgyors kókusztejes túrókrém panna cotta
Hozzávalók (4 adag)

3 lap zselatin
2,5dl kókusztej
2 evőkanál nyírfacukor (vagy nádcukor)
csipet só
25dkg krémes állagú túró (pl. Aldib-ban kapható Milfina light túró)

A 3 lap zselatint tíz percre hideg vízbe áztatjuk. Közben egy kis lábasban forráspontig melegítjük a kókusztej felét a nyírfacukorral és egy csipet sóval. A kókusztej másik felével csomómentesre keverjük a krémes túrót. (Ha sima, morzsás állagú túrót kapunk csak, azt passzírozzuk át egy-két evőkanál tejföllel, hogy krémes legyen). A beáztatott zselatinlapokat alaposan kinyomkodjuk, és feloldjuk a meleg kókusztejben. Hozzákeverjük a túróhoz. Négy kis pohárba, vagy formába töltjük, és legalább 4 órára (vagy egész éjszakára) hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. 


X Szponzorált poszt: Az alapanyagokat és a posztot az ALDI Magyarország és az ALDI Háziasszonyai támogatták






Viewing all 320 articles
Browse latest View live